Lassan indul a szezon és elhagyjuk a téli szálláshelyünket és vízreszállunk, a világunk megismerésére. hogy ez zökkenőmentesen menjen szükséges a megfelelő felkészülés és karbantartás elvégzése, ehhez szeretnénk egy kis segítséget nyújtani. A cikk sorozatunk első részében a testünk felkésítésével foglalkozunk.

Legutóbbi kikötői estén (amin ott lehettem) szóba került a halászlé. Minap megtáltam bácsikám által írt szakácskönyvet, melynek témába vágó szakaszát szeretettel teszem közkinccsé:
"Az igazi halászlé az ételek csúcsa lehetne, ha tudnánk biztosítani a hozzávaló anyagokat és feltételeket. Én, már nem főzök halászlét, a feltételek hiánya miatt. Ennek ellenére leírom, mert, talán valaki lesz olyan szerencsés, hogy meg tudja teremteni.

Az elmúlt hetekben kenu kormányos képzésre indult egy maroknyi vízicserkész és jelölt, hogy a hosszú felkészülés után eljussanak a képesítésig.

1. Nap
Péntek délután 5 fős csapattal érkeztünk tömegközlekedéssel a mosonmagyaróvári Itató strandra, ahol felverhettük sátrainkat. Itt tűzrakóhely, vízcsap és 10-ig büfé várt bennünket. A közeli erdőben tudtunk fát gyűjteni a reggeli tűz előkészítéséhez, a büfében pedig zárásig volt mosdólehetőség. A magunkkal hozott vacsoránkat elfogyasztottuk, a farakást letakartuk, majd nyugovóra tértünk.

Az egész azzal kezdődött... Na jó, de melyik egész? Egyik irányból hagyományosan van vízkereszt utáni hétvégén a Farkasordító Evezés a Hévíz patakon. Másfelől mi, akik szerveztük a 2020. nyarán együtt végeztük a vízivezető-képző tábort...