Legutóbbi kikötői estén (amin ott lehettem) szóba került a halászlé. Minap megtáltam bácsikám által írt szakácskönyvet, melynek témába vágó szakaszát szeretettel teszem közkinccsé:
"Az igazi halászlé az ételek csúcsa lehetne, ha tudnánk biztosítani a hozzávaló anyagokat és feltételeket. Én, már nem főzök halászlét, a feltételek hiánya miatt. Ennek ellenére leírom, mert, talán valaki lesz olyan szerencsés, hogy meg tudja teremteni.

Ha, csak egy is hiányzik; igyekezetünk, a tökéletesség létrehozására, kárba vész. Kell hozzá, mind a kifogható méret legkisebbjéből: ponty, süllő, angolna, törpeharcsa, csuka.
Feltételesen, némi keszeg, márna, esetleg kecsege. A kecsege nagyot javít rajta, de nem nélkülözhetetlen. Mindezek, aznap fogottan, és élőn.
Üljünk a hosszúkás, fából készült ladikunk végébe. Vegyük lábunk közé, a felfelé szűkülő halfőző bográcsot. Hosszú halbontó késünk nyelével üssük agyon a halat. Pikkelyezzük le, a folyó felett. És egy mozdulattal öblítsük le. A következő mozdulattal vágjuk fel a halat, úgy, hogy minden csepp vér a bográcsba hulljon. A belét vessük a folyóban sorakozó halaknak, úgy, hogy a máj, ikra, vagy tej megmaradjon. Tegyük ezt, sorban az összes hallal. Daraboljuk fel ezután a halakat. A pontynak vegyük ki a „keserűfogát”. A bográcsba öntsünk a halak tömegének, legfeljebb másfél – kétszerese vizet, tíz –tizenöt százaléknyi hagymát, és kevés sót. Akasszuk a bográcsot a tűz fölé. Forráskor tegyünk bele házi készítésű paprikát. Főzzük ötven percig, vagy egy óráig. Ha nem piszkáljuk; a hal nem fog szétesni. A bográcsból kell, óvatosan tálalni. Vékony karikákra vágott csípős paprikát, és kifőtt gyufatésztát tegyünk az asztalra." - Pirchala István

Barna János - Nusi

- Először a "Magyar vízicserkészek" fb csoportban jelent meg