„Lippa, Arad Makó Szeged, Hitünk súlya a cselekedet!” - szólt a csatakiáltásunk Lippa várától Szeged üdülőterületéig július második hetében.
A tábor alapigéjeként Jakab apostol levelét olvastuk, amiről reggel rövidebb, este pedig hosszabb tanítás hangzott el. A csatakiáltásunk szellemisége is innen ered.
Lippától eveztünk Szegedig a Maroson, cirka 180 fkm-t, 6 evezős napon. Leghosszabb távunk egy nap 48 km, a legrövidebb napi táv 13 km volt.
A lippai várat a fák takarják, bennünket a fák árnyéka
Reggeli eligazítás a lippai parókián
Behajózás Lippán
A túrán 3 kiel-boatban és 3 kenuban összesen 21 eveztünk, úgy, hogy volt, aki csak 3, és volt olyan is, aki csak 1 napot volt velünk. 15-en fixen mindig voltunk: 9 kieles, 6 kenus. Több helyről és több féle meggyőződéssel jöttünk a túrára, de a szervezést, a vezetést és a derékhadat Krisztus cserkészei, tehát az ICHTHÜSZ cserkészek adták.
Napirendünk általában: ébresztő, reggeli torna, reggeli, zászlófelvonás, eligazítás, vízre kelés. Napközben egy-két pihenőt tartottunk, a következő táborhelynél pedig a kipakolás, olykor a hajók kivételét együttvégeztük, majd mindenki a maga sátrát állította, vagy szálláshelyét alakította. A vacsorát – rájuk nézve dicséretesen, másokra nézve nem annyira – általában ugyanazok a szorgalmas kezek készítették, amiből persze mindenki egyformán részesedett.
Lippán – amelynek vára történelmünkben fontos szerepet játszott, főleg a török megszállás alatt – az ottani református parókia kertjébe/szobáiba szálltunk meg. Már a vízre kelésünk is izgalmas volt, mert a partról is érzékeltük a folyó gyors sodrását és a vízmélység kiszámíthatatlanságát. Aggodalmunkat a tapasztalat megerősítette. Meglepő volt, hogy a Marosnak itt olyan gyors a folyása, mintha csak vadvízen eveznénk. Átéltük a durva hullámzás és zátonyra futások ijesztő élményeit. Sok kaland és 48 km evezés után, nagy nehezen estére elértünk Aradig, ahol egy csónakházban vártak minket, ott volt a szállásunk is. E helyen is köszönetet mondunk mid a lippai, mind pedig az aradi vendéglátóinknak.
Aradig volt részünk a vadvízi kalandokon túl kietlen, sivár szakaszokban is
Az aradi kikötés kihívásai
Másnap Aradon a belvárosi református templom istentiszteletén az ICHTHÜSZ elnöke, dr. Bóna Zoltán, az ICHTHÜSZ lelkésze Szuhánszky Gábor és Nagyné dr. Csobolyó Eszter, az ICHTHÜSZ folyóirat főszerkesztője is szolgálatot teljesített. A gyülekezet gazdag vendéglátása után a 13 aradi vértanú emlékművét látogattuk meg, ahol elénekeltük a Himnuszt.
A helyreállított emlékmű előtt a Tűzoltótéren
Még délután folytattuk utunkat Óbodrogra, ahol egy nomád helyen vertük fel sátrainkat, s az eső elől hamar be is menekültünk azokba.
A táborverés vihar előtti szépségei Óbodrogon
Majd a reggeli indulás mutatványa egy imbolygó minikompról Perjámos felé
Perjámos felé
Még mindig Perjámos felé
Perjámos egyre messzebb…
A perjámosi „paradicsom”
Nem mindig a parancsnok beszélt…
Perjámosnál egy vízparti büfénél éjszakáztunk, ahol alkalmunk volt megkóstolni a román specialitást a micset. És újra belekóstolni a civilizáció minimumába, folyó hidegvíz a csapból, nyírt, gondozott fű, virágos kert és persze hideg italok, egészségtelen snackek, chipsek etc.
Várják a vacsorát!!! Persze nem hiába!
A csapat újra tisztán, a háziasszonyunkkal, útra készen
A bepakolás itt sem kutya!
Utolsó romániai/partiumi éjszakánkat Egresen, ismét teljesen nomád körülmények között töltöttük.
Már az ötödik nap és most először slambuc!
Esti áhítat
Árpád kori ásatások! Érdemes utána nézni!
Indulás Egresről
A magyar határt a Szózattal köszöntöttük
Hallatszik, nem?
Szegediek is csatlakoztak hozzánk
Ez már a magyar Maros. Zátonyok keserítik az evezést, de legalább homokosak és puhák
Trianon után erre a hídra már nincs szükség. Az EU mai állapotában pedig még nincs szükség rá.
Utolsó előtti megállónk a Makói kemping volt, ahol gyönyörű parkban és néhányan szép bungalókban szálltunk meg és igazi kápolnában hallgathattuk meg Isten Igéjét. Jó volt civilizált környezetben kipihenni a nap evezési és vízi határátlépési izgalmait.
A makói „paradicsomig” az utolsó métereket azért meg kellett szenvedni
A főzés itt is nomád
Másnap elértünk a célállomásunkig Szegedre, ami cirka 26 fkm-et jelentett, ebből a Tiszán felfele evezve 1fkm-et.
Homokkotrót is kerülgettünk
Utolsó pihenő a Maroson
A napunkat a Kiskörössy halászcsárdában finom vacsorával zártuk le, majd másnap szegedi városnézés után értünk haza épségben.
Gyönyörködünk a Tiszában
Juhász Gyula lábainál
A sok szép élményért illesse köszönet a szervezőket, a Nemzeti Együttműködési Alapot és minden támogatónkat. A gondviselésért pedig a Jóistennek adunk hálát. Egyedül Övé a Dicsőség!
