Június 24-én szombaton délelőtt kezdünk gyülekezni Őrtiloson, a vasútállomás melletti táborhelyen. Nekem van még egy kitérőm a járművekkel Drávaszabolcsra, de 17 órára együtt a túrázó csapa, hogy felvonjuk a táborunk zászlaját.
Megismerjük a drávai túrázásra vonatkozó különleges szabályokat - a folyó teljes magyarországi szakasza a Duna-Dráva Nemzeti Park része és határfolyó, több madár- és növényfaj egyedüli hazai élőhelye, ennek megfelelően tudunk itt túrázni.
A vacsorát közösen készítjük, megtudjuk mi az a tegzes-monitoring, ismerkedünk, tábortüzezünk, majd a mellettünk időről-időre elzakatoló vonatok, MÁV-szignálok és a másnapi indulás miatti izgalom ellenére igyekszünk kipihenni magunkat.
Vasárnap (mint majd a további napokon is) a reggeli tornát követően átbeszéljük a napi útvonalat, a megállóhelyeket, az esetleges veszélyeket és kiosztjuk a szolgálatokat. Ökumenikus áhitat után tábort bontunk, bepakolunk a négy kenuból és egy kajakból álló flottánkba és vízre szállunk.
Párszáz méterre a táborhelytől torkollik a Mura a Drávába, csodaszép a meder és a part, kristálytiszta a víz - a pár nappal korábbi esőzést követő árhullám levonulása ellenére. A sodrás erős: 8-10 km/óra lehet a víz sebessége.
Sajnos a fényképezési lehetőségek korlátozottak: a horvát oldalra tilos átfényképezni :-(
Az első túranap egyik különlegessége, hogy szinte végig mindkét part horvát terület, ahol csak vismaior-esetben köthetünk ki. Talán ezért (?) produkálunk is egy borulást, hogy egy szép kavicsos zátonyon partra szállhassunk a helybeli horvát strandozók között :-)
Ennél is több izgalomra ad okot, hogy a parton kitűzött fkm-jelzések nem mindenhol egyeznek a DDNP-Cartographia térképének fkm-mutatójával - erre a vízvári táborhelyünk után bő két km-el kell rájönnünk! Helyenként reménytelennek tűnik a vissza-evezés, ahol lehet inkább a partról vontatjuk a megpakolt hajókat az időközben a nyakunkba szakadt zivatarban. A táborhelyen padok, asztalok, tűzrakóhely, pumpálós kút és pottyantós wc, szemetes konténer - a szűnni nem akaró esőben a főzés és a tábortűz elmarad.
Hétfőn lassul a sodrás, a 38 fkm táv a túra legnehezebb napját jelenti. Heresznyénél a holtágban épített pihenőhelyen megebédelünk és hűsölünk egy keveset az ártéri erdőben. Barcson a szabadstrand melletti táborhelyen telepszünk le, és azúttal beszerzésre is elmehetünk a kb. fél óra sétára lévő városszélre. Persze a strand adta fürdési lehetőséget is kihasználjuk.
Túránk harmadik napján hiába keressük a Csomoros-szigeti tanösvényt, nem találjuk - a Drávatamási csónakkikötő sem tűnik túl vonzónak :-(
Viszont Szentborbáson a táborhely nagyon szép, rendezett terület, a felújított gátőrház melléképületében kialakított napelemes melegvizes zuhanyzó, wc, mosdó és hálózati áram vár! A helybeliek kedvességének köszönhetően a következő napokban sok meggyet ehetünk az uzsonna mellé :-)
Negyedik nap Drávasztárán a táborhely vizesblokkjának ajtaján vár az üzenet: kulcs a "Seoska"-vendéglőben. Besétálunk, hátha sikerül a beszerzést is nyélbe ütni, de sajnos a bolt bezár mire hat óra felé a faluba érünk. A kulccsal indulunk vissza a táborhelyre, amikor elkap minket a zápor és bőrig ázunk. Szerencsére a táborhelyen a társaink felállítják a sátrakat, elpakolják a cuccokat, ponyvával letakarják a gyűjtött tüzifát - a vacsoránkat nem fenyegeti veszély :-)
A vendéglős kijön az agregátort és a vízpumpát beindítani - a fúrt kút vize sajnos nagyon vasas, sárga színű, ivásra nem alkalmas.
Csütörtökön Vejti mellett táborozunk le, a táborhelyen a szokásos padok, asztalok, tűzrakóhely, pottyantós wc és szemetes konténer... ivóvíz nincs, a gátőrház félórára van, de nincs ott senki. A falu még félóra járás, ott tudunk ivóvizet vételezni.
Vendégeink is érkeznek: a siklósi vízirendőrök átnézik az engedélyeinket, a személyiket - persze mindent rendben találnak. Délután páran az úszás-különpróbára edzenek, néhányan fürdenek, a vacsoránk tonhalas bolognai, a tábortűz szép, tartalmas.
Hatodik napunk reggelén már rutinszerűen bontunk tábort, és vesszük célba végállomásunkat, Drávaszabolcsot. A hídon a közúti és mellette a vízi határátkelőhelyek között kötünk ki a sólyázó rámpán. A táborhely infrastruktúrája mint Drávasztárán, ezúttal vezetékes vízzel.
A társaság harmada készül pénteken haza, a délutáni zápor és az éjszakára jósolt zivatarok, no meg a programoknak nem igazán kedvező helyi adottságok miatt úgy döntünk, nem maradunk itt éjszakára. A drávaszabolcsi parókiáról elhozzuk az autót és utánfutót, kitakarítjuk a hajókat és a fölszerelést, felpakolunk és hazamegyünk - lezárjuk a túrát!
A drávai vízitúrázásnak szigorú szabályai vannak, az engedélyezési eljárás a szokásosnál szigorúbb, de a nemzeti park ill. a somogyi rendőrkapitányság munkatársai segítőkészek.
A víz, főleg az első két túranapon, bőségesen kárpótol az adminisztrációs nehézségekért: kristálytiszta köves-kavicsos, sebes folyású, rengeteg bedőlt fával, limánnyal. Teljesen kezdő vízitúrázóknak nem javasolom, minden hajóban kell a tapasztalt kormányos - kellő alázattal nekivágva nagyon izgalmas és szép, máshoz nem fogható túrát tehetünk.
A nagyszámú partifecske, szürkegém és kiskócsag mellett láthatunk jégmadarat, kócsagot, cankót, réti sast, vagy pl. a kishazánkban csak itt előforduló csermelyciprust...
A kiépített táborhelyek kicsit szokatlanok a nomád túrázáshoz szokott cserkészeknek, de a kísérő nélküli túra fáradalmai mellett ennyi kényeztetés talán még vállalható :-)
