Még javában tartott az indián nyár, amikor egy szombati reggelen kétnapi felszereléssel együtt kenukba szálltunk a bajai cserkész vízitelepen. A társaságot a vadonlakó szakág cserkészei alkották, néhány vízicserkésszel kiegészülve. 

Amíg a Sugovicán kiértünk a nagy Dunára, a kevésbé rutinosak is belerázódhattak az evezésbe. A főágon aztán fölfelé indultunk. Mielőtt a híd alatt áthaladtunk volna, a jobb parti homokpadok kiváló helyszínt biztosítottak egy rövid tízóraizásnak, és egy gyors csobbanásnak is.

Tovább haladva hamarosan rátértünk a Vén-Dunára, amelyen a gyenge sodrásban mégiscsak könnyebb folyásiránnyal szemben haladni, ráadásul pont ezért, a mellékágakra jellemző gyönyörű természeti környezetért jöttünk.

A főágra visszaérve már ismét keményen meg kellett dolgozni az előrejutásért, melyhez egy gyors ebédből merítettünk energiát. A Veránka-sziget mellett elhaladva, kora délutánra elértük tervezett táborhelyünket. A Gemenci erdőben - védett lévén - tilos táborozni, ám a főág menti homokpadokon ennek nincs akadálya. Hamarosan már rotyogott is a hagymásbab a bográcsban. Ezalatt a homokpadon látható változatos állatnyomokat tanulmányoztuk, melyek közül a hódnyomok voltak a legérdekesebbek, sőt, este a gazdájukat is megpillantotta néhány szerencsésebb társunk. Sötétedés után a távolban bőgő szarvasok hangját is hallottuk.
Az éjszaka a vártnál hidegebb volt. De a csapat elszántabb része amúgy sem vesztegette alvásra az időt, mert a hajnali fényeknél evezve szerettük volna megtekinteni a közeli holtágat. A vízfelszínen gomolygó ködpárából vörösen felkelő nap, a változatos madárvilággal és a vízbedőlt faágakkal együtt valami fantasztikusan gyönyörű látványt adott.

Reggelit követően mindannyian vízreszálltunk, és a Rezéti-ágon indultunk lefelé. Még itt sem sikerült betelni az ártéri erdő fantasztikus látványával.

Tízóraira az összekapaszkodott kenukban került sor, majd egy rövid pihenőre az egyetlen szabályos kikötési lehetőségnél, a kisvasút megállójánál szálltunk ki.

Hosszú órák után, a főágra visszatérve, a túlsó parti kisebb sziget homokpadjai ebédre, kávézásra és záróstrandolásra is alkalmasnak bizonyultak. Innen még egy utolsó hajrával visszaeveztünk a vízitelepre, ahonnan a kenuk alapos megtisztítása után, fáradtan, de mégis feldobottan indultunk haza.

Reál (25)