Ipoly, harmadik út

Tésa és Letkés közötti szakaszt kétszer egy hónapon belül bejárva arra az elhatározásra jutottunk, hogy meg kell nézni a felsőbb szakaszokat is. Mivel erre a kirándulásra is csak 3 napunk volt, nem akartunk nagyon messziről indulni.

Az internetes térképek alapján kiválasztottuk Ipolyvece duzzasztógátját indulási állomásnak. Duzzasztógátakról az volt a tapasztalatunk, hogy vízre szállni nem olyan könnyű, de biztonságosan megközelíthető kerekes járművekkel. Korábbi ismereteink itt is igazolva lettek. Még busz-vontatta trélerünkkel is könnyen a partra jutottunk, és a hajók vízre helyezése sem volt akkor kihívás. Ekkor még nem sejtettük, hogy aznap jó párszor fogunk a hajóból csomagolni, és újra meg újra vízre szállni.

A víz – itt a gát alatt – nagyon nyugodt volt, mélysége 1-1,5 méter közt, szélessége 6-8 méter. Lelkesen, tempós menettel indultunk és eveztünk szűk fél órát, mikor kidőlt fa állta utunkat. A kibillent jókora törzs úgy borult a folyóra, hogy a gyökereit az áramlás alámosta. Gyereket kipakoltuk a hajókból és egy-egy kormányossal, valamit mellig vízben álló segítővel át tudtuk fűzni kenuinkat. Kaland után visszapakolás, beszállás, indulás... 20 perc evezés után újabb torlasz, de ez már áthatolhatatlan. Minden ága a fának vízbe lóg, sehol egy apró átbújó. Hajókat kipakoljuk, kiszállunk, függőlegeshez közeli partfalon 3 méter magasra ráncigáljuk a kenukat. Nem kell sokat töprengeni az irányon, látszik, hogy előttünk már jó néhányan bejárták ezt a vonszoló ösvényt. Szerencsére nem volt nálunk GPS, sem megfelelő térkép, mert már itt elkeseredhettünk volna, hogy pakolásokkal együtt 3 óra alatt nem tettünk még meg 5 kilométert sem a tervezett 22-ből. A folyó máskülönben meseszép: kanyarok, izgalmas részletek, sekély és mélyebb szakaszok. Az egymás után menetrend szerint elért bedőlt fák és egyéb torlaszok rendkívül színessé teszik az előrejutást. Minden gátolat újabb szellemi, technikai és erőnléti kihívás. Csak egy szépséghibája van az ilyen hajózásnak – nem halad az ember... Nem számoltuk, nem térképeztük, hány helyen kellet küzdenünk hasonló akadályokkal, de elterveztük, hogy a következő alkalommal láncfűrészt is viszünk magunkkal. Az átemelések, fák alatt bujkálások igen változatossá tették az első napot, így az sem kedvetlenített el bennünket, hogy az eredetileg tervezett szálláshelynek még a közelébe se értünk estére. Összesen alig 14 kilométert sikerült leküzdenünk.

Éjszakai szálláshelyünket a közelgő napnyugta jelölte ki, de nem volt olyan rossz, hiszen mindenre felkészülten, étellel-itallal ellátva, az ember ott éjszakázik ahol csak akar – ez a vízitúra igazi szabadsága. A part a legtöbb helyen alkalmas táborozásra, leggyakrabban legelők, vagy kaszálók szegélyezik ezen a szakaszon a folyót.

Második napunk kezdetén már csak egy kidőlt fához kapcsolt átemeléssel kellett megküzdeni és megérkeztünk az ipolysági duzzasztás felső vizére. Ezen a tájon a folyó alig folyik, evezni kell. Az átemelés kicsit más, mint a kidől fáknál, viszonylag sokat kell cipelni a felszerelést, érdemes kidolgozni a hatékony technikát, mert az elkövetkező folyószakaszon több gáttal is találkozunk majd. A duzzasztások felülről jól megközelíthetők, nem éreztük egyik helyet sem veszélyesnek. Mind a zárás fölött, mind pedig a zárások alatt betonozott lépcsőn pakolhatja ki cókmókját az ember. Az ipolysági duzzasztás esetében a jobb és bal parton is van lépcső, így 6 kenuból álló flottánkat párhuzamosan tudtuk pakolni a két oldalon. A gát alatt nem sokkal már a városban járunk. Több hídja közül mi az első közúti átkelőnél álltunk meg bevásárlás céljából. A város könnyen elérhető bevásárlásra jó adottságok és a városháza előtt közkútról tölthetők kulacsaink. A parton friss kifli és joghurt ebéd után evezünk lefelé. A víz itt is elég lassú, de a part kellemes, főleg a város alsó szakaszán , ahol olyan virágos a föveny, mintha egy csónakázó tóban lennénk valamely parkban. A parti virágözön lassan elmúlik és az Ipoly legkevésbé érdekes szakaszára érünk. A víz alig folyik, a part semleges és újabb betongáton kell átemelni Ipolyság alatt 5-6 kilométerre. Reggel még bíztunk abban, hogy valamit behozunk az első napi lemaradáson, de később megadtuk magunkat: Jutunk, ahova jutunk. Ipolyvisk alatt a jobb parton szólít meg - fürdésre is kiválóan alkalmas – táborhely. Maradunk.

Ipolyságtól lefelé általánosan az volt a tapasztalatunk, hogy a parton használható helyeket a horgászok gondozzák. Néhol kifejezetten szép rendet, máshol pedig igénytelenül szétdobált kacatokat láthattunk. A vízitúrázó számára igénybe vehető állomások innen végig horgásztáborok is. Aki a gyorsabb annak lesznek estére felállítva a sátrai. A jelentős halfogó turizmus miatt a sátorozóhelyek környéke tűzifában szegény. Komoly távolságról kell összevadászni egy vacsora elkészítéséhez szükséges tüzelőt.

Túránk utolsó napjára maradt a legtöbb duzzasztógát és a hozzájuk rendelt átemelés. Ezek a helyek nem veszélyesek, csak fárasztóak. Nagyon jó szolgálatot tehet ilyenkor egy kiskocsi, amivel a hajókat gyorsan juttathatja át az ember felvízről - alvízre. A korábbról ismert tésai duzzasztás alatt olyan kicsi vizünk volt, hogy a lépcsőn lecipelve nem is indulhattunk, át kellett gázolni a túlsó partra ahol kicsit szelídebben volt megszórva a meder sziklákkal. Az átcincálásoktól eltekintve a folyó ezen a szakaszon nagyon kellemes és élvezhető. Újra van sebessége a víznek, ügyesnek kell lenni a kormányosoknak a surrantók, bedőlt fák, víz alatti akadályok kerülgetése közben. Néha olyan gyorsan változik a helyzet, hogy vadízi élményekre emlékezteti a hajóst.

Ezen a napon sem rohantunk különösebben, ezért nem tudtuk tartani még módosított terveinket sem, miszerint ha Letkésig nem, de legalább az ipolytölgyesi duzzasztásig eljutunk és onnan oldjuk meg a szállítást hazáig. Elfogadva lehetőségeink korlátait túránk végpontjának Vámosmikola alatti István-majori holtág (GPS: 47.951941, 18.774177) horgásztavát választottuk. A hely kikötésre alkalmas, trélerrel jól megközelíthető, bár a magas part miatt a betervezett nagy fürdőzést nem tudtuk olyan kényelmesen megvalósítani.

Rövid túránk három napja alatt, 3 nagyon eltérő részletével találkoztunk az Ipolynak. A patak-szerű dzsungelharctól, a nyugodt evezős szakaszon át jutottunk élénk vadvizes élményekkel kecsegtető alsóbb folyásig. Az Esztergomi 14-es Hollóknak 2014 az Ipoly éve volt. Szeretettel ajánljuk minden érdeklődő figyelmébe!

A túra útvonalát megnézhetitek: http://www.gpsies.com/map.do?fileId=zwurjvbsoewjlttp

Barna János - Nusi 
Életrevaló Ifjúságért Egyesület 
és a 14-es Hollók vizesei

Keresés

Eseménynaptár