A csodálatos Gemenci-erdőt kacskaringósan átszövő Duna-ágakra: a Rezéti-Duna, a Móric-ág, a Vénduna környékére mentünk a május 1-i hosszú hétvégén.
Baján 2000 óta működik a Czoboly Zoltán Cserkész Vízitelep, kitűnő központjaként a környékbeli vízitúráknak. A csónakházban túrakenuk, kajakok, gurulóüléses és őrsi (!) csónakok, vizesblokk, a telepen szabadtéri konyha és sátorozási lehetőség vár ránk. Az 567. Mészáros Lázár cscs. szívesen segít a szervezésben, lebonyolításban, a vízállástól és a résztvevők tapasztalatától függő legszebb útvonalak kiválasztásában.
Április 29-én szombaton délben tizenöten gyűltünk össze, hogy gyors sátorverés és ebéd után a helyi vízicserkészek: Mányi Peti és Rekettye Péter vezetésével vízreszálljunk.
Az időjárás kellemes volt, leeveztünk a Sugovica torkolatáig, kimerészkedtünk a Dunára, tettünk egy kört és visszatértünk a „Sugó”-ra.
A Petőfi-szigetet ezúttal a nyugati oldalról kerülve bekukkantottunk a Ferenc-csatornára, majd visszatértünk a vízitelepre. Estére újabb tizenhárom cserkész csatlakozott hozzánk, vacsora, tábortűz után takarodó.
Vasárnap reggeli után felpakoltuk a hajókat az utánfutónkra…
…és az érsekcsanádi révnél vízre szálltunk.
Mintegy harminc folyamkilóméternyi lapátolás várt ránk aznap javarészt a mellékágakban:
Miuán átkeltünk a Dunán, a Veránka sziget északi csücskénél betértünk a Rezéti-Dunára.
A vízitúrák egyik hangulatos eleme a vízen összefogódzva elköltött hideg ebéd:
Majd egyre vadregényesebb környezetben mentünk tovább…
…a délutáni uzsonnázó-pihenő helyünk, Lassi felé.
A rezéti erdei vasút Lassi állomása mellett nagyon hangulatos pihenőhely várja a túrázókat fedett beállóval, padokkal-asztalokkal, a magyar halászat eszköztárát idéző játszótérrel, és halászati múzeummal.
Tovább gyönyörködve a természet szépségeiben kiskócsagok, szürkegémek és rengeteg réce társaságában folytattuk utunkat a Rezéten.
Visszautunkon nem hagyhattuk ki a Véndunát, ahol a hódoknak nemcsak a nyomait láthattuk, de egy eleven hód is bukfencezett a vízen a tiszteletünkre.
A bukógátnál volt egy kisebb kajakos borulásunk is – fel voltunk készülve erre a lehetőségre, minden hajóban volt bukózsák száraz ruhával. 
A Vénduna torkolatától átkeltünk a Sugovica torkolatára, és a már jól ismert úton a vízitelepre…
…ahol már javában főtt a világhírű Bajai Halászlé! Gyorsan összeszedtük magunkat, hogy Józsi bá’ remekét az őt megillető tisztelettel élvezhessük.
Hétfőn, május 1-jén reggeli után nekivágtunk a Móric-Dunának:
Reméltük, hogy a 4m feletti vízállás mellett vízen tudjuk megközelíteni a „Pörbölyi Titánt”, az ország legnagyobb átmérőjű fáját!
Az első torlasz mellett még átemeltük a kenukat…
…a következőtől már inkább gyalogosan tettük meg a hátralévő mintegy nyolcszáz méternyi utat a Nagyfa irányába.
Valóban monumentális látvány volt a négy gyökérzetből összenőtt hatalmas nyár, miután felmászott rá aki akart, összeálltunk egy csoportképre:
A visszaúton a már jól ismert Dunán…
…és a barátságos Sugovicán eveztünk ismét fel a vízitelep kikötő stégjéig.
Alaposan megtisztítottuk a felszerelésünket, majd ebéd után tábort bontottunk, összecsomagoltunk, érzékeny búcsút véve egymástól és kedves házigazdáinktól – haza indultunk.
